Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. (Róm.8.19)
Mert nem kaptatok szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Szellemét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá Atyám! (Róm.8.15)

Amikor Isten letekint ránk a mennyből, valójában 2 nagy csoportját látja az emberiségnek. Isten nem csak a fizikai testünkre tekint, hanem a szellemünkre is. Fizikai testünk csak egy lakóhelye a szellemünknek, egy sátor, vagy ház, ahogy a 2. Kor.5.1-ben olvashatjuk. Fizikai testünket, vagyis a lakóházunk építőanyagát kaptuk földi szüleinktől, de a szellemünket nem, az Istentől származik.
Sajnos minden ember, amikor eléri a tudatra ébredés korát, amikor már tudja, hogy bizonyos dolgokat nem szabadna megtennie, és mégis enged a kísértőnek, vagyis a bűnnek, akkor - anélkül, hogy tudná - elbukik, elkülönül Istentől, a sátán uralma alá kerül.
Amikor Isten szellemi szemeivel figyel bennünket, azt nézi, kiben van meg az isteni fajta élet (dzoé), és kiben nem található meg. Kiben él a világosság, és ki van még a sötétségben. Ki született már újjá a Krisztus Szellemétől, és ki van még a szellemi halál állapotában.(Efez.2.1-10) Ki az, aki már a szellemi újjászületéssel visszakerült Isten családjába, és ki az, aki még a sátán fennhatósága alá tartozik.

Ján.8.44-ben Jézus így szólt a nagyon vallásos emberekhez, akik üldözték őt a vallási előírásaikkal: Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni.
1.Ján.3.8-10-ban az alábbiakat olvassuk: Aki a bűnt cselekszi, az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik… Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei, és az ördög gyermekei: aki nem az igazságot cselekszi, az egy sem az Istentől való, és az sem, aki nem szereti az ő atyjafiát.

Tehát 2 csoportról ír a Biblia, az ördög gyermekeiről, és az Isten gyermekeiről.
Mi a különbség a két csoport között?
Az ördög gyermekei a szellemi halál állapotában vannak, és tudtukon kívül is a sátán és démonjai uralkodnak rajtuk. Isten gyermekei viszont újjászülettek, és Jézus, a Krisztus (Felkent Messiás) élete (dzoé) van a szellemükben.

Az eredeti görög nyelvű Újszövetségben több szó is szerepel, amit magyarra gyermeknek, vagy fiúnak fordítottak. A „teknon” szó eredeti jelentése: előhozott (világra hozott), született, gyermek, ivadék. Tehát valakinek az ivadékáról, gyermekéről szól, a hozzá tartozását fejezi ki.
Vagyis vagy Isten gyermekei, vagy az ördög ivadékai. (1.Ján.3.1,2,10)
Van egy másik szó is a görögben, a „hüiosz”, ami viszont azt a leszármazottat jelenti, aki atyja bizalmára, méltóságára jogosult, vagyis felnövekedett ifjú (fiú), akire már felnőtt feladatokat lehet rábízni. Első sorban Jézusra használja a „hüiosz” szót a Biblia, mint Isten Fiára, aki azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa. (1.Ján.3.8) Viszont már ránk, Isten gyermekeire is úgy vár a teremtett világ, mint „hüioszokra”, Isten felnövekedett, isteni megbízatásra felkészült fiaira, akik folytatják Jézus elkezdett munkáját, vagyis az ördög gonosz munkáinak lerontását. (Róm.8.19)

Tehát nekünk Isten felnövekedett fiaiként, mennyei, természetfeletti képességekkel és erőkkel felruházva, Isten küldetésében kell működnünk itt a földön.
Ehhez első lépésként újjá kell születni, be kell fogadni Jézust a szívünkbe (1.Ján 5.11-12), majd fel kell növekedni. Ehhez adja meg (rendeli el) Isten mindenkinek a számára megfelelő helyet, ahol megkapja a megfelelő igei táplálékot, szellemi, lelki és fizikai segítséget, kapcsokat és kötelékeket. (Efez.4.11-16)

Valójában az újjászületett keresztények Isten gyermekei, az isteni család valóságos tagjai. Már nem közönséges emberek, mert Isten élete, Isten természete került a szellemükbe, illetve ahogy a Biblia írja, a szívükbe. (2.Pét.1.3-4) Kívülről még olyanok, mint a többi ember, de belülről titokzatos változáson mentek keresztül, új teremtményekké váltak, amint a 2.Kor. 5.17-ben olvassuk: Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden.
Azt is mondhatnánk Isten emberré lett a Krisztusban (1.Tim.3.16), hogy az ember ismét az eredeti teremtés szerinti Isten gyermekévé (isteni fajtává) válhasson (Ján.10.34). Ez az emberi elme számára szinte felfoghatatlan, de el kell hinnünk, el kell fogadnunk, és el kell kezdenünk egy magasabb, isteni dimenzióban járni, a hit és szeretet birodalmában élni az életünket.