Miért láthatunk annyi különböző hitű és irányultságú keresztény embert és csoportot? Mert ahány ember, ahány emberi csoport, az mind-mind más gondolkozási rendszerben alapozódott meg, és a szerint éli az életét. Vannak családi, társadalmi, nemzeti, vallási hagyományok és alapelvek, amikre építve alakítottuk ki egyedi világnézetünket. Ez az az alap, amire igyekszünk építeni a kereszténységünket, ebből fakadóan létezik azután annyi különbözőség és annyi nézeteltérés is.

Mi lenne a megoldás, amivel végre egységbe tudnánk kerülni? El kellene oda jutni, hogy végre mindent a Teremtő Isten szemszögéből lássunk, és mindent úgy értelmezzünk, ahogy azt Ő gondolja.

Efez. 1:9-10 Megismertette velünk az Ő akaratának titkát az Ő jókedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind amelyek a mennyekben vannak, mind amelyek a földön vannak.

Amikor Isten Krisztusban elkezdte lehozni a mennyet a földre, nem kezdte el összekeverni a kettőt, nem valami mixtúrát hozott létre, hanem a Mennyei Királyság rendszerével elkezdte felülírni és megváltoztatni a földi rendszert, e világ jelenlegi rendszerét. Nem a mennyei dolgok alakultak a földiekhez, hanem fordítva, és ha ténylegesen meg szeretnénk érteni és meg szeretnénk élni mindazt, amit Jézus bemutatott földi ittléte alatt, vagyis hogy elérkezett Isten királysága, a menny országa, akkor a régi, földi elveinket, gondolatainkat kell átformálni a menny szerinti gondolkozásra.

Efez. 4:22-24 Hogy levetkezzétek ama régi élet szerint való ó embert, amely meg van romolva a csalárd kívánságok miatt; megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

Az ó ember a régi, normál emberi, földi gondolkozású ember, földi célokkal, földi, emberi tervekkel, aki csak a földi életére tervez, csak a haláláig lát, addig látja az életét. Átitatja gondolkozását a földi világ korlátozott rendszere, az e világi lehetőségek, motivációk, értékek elérésének a vágya, és azon túl nem gondolkodik.

Amikor bekerül valamilyen keresztény felekezetbe, csoportba, akkor megismerve Istent, az Ő véghetetlen szeretetét, kegyelmét és áldásait, elkezdi azt, mint támogató rendszert beépíteni saját kialakult életébe, saját életcéljai eléréséhez.

Ez kezdetben természetes, mivel ebben a világban mindannyian tele vagyunk problémákkal, anyagi nehézségekkel, betegségekkel, csalódásokkal, sikertelenségekkel, lelki gondokkal, és arra vágyunk, bárcsak megoldódnának azok - most már kis isteni segítséggel. Persze ezt korlátozzák a felekezeti elvek és dogmák. Viszont ha innét nem rugaszkodunk el, akkor maximum egy vallásos ideológiát fogunk hozzátenni földi elképzeléseinkhez, de még mindig emberi (ó-emberi) szemszögből és emberi léptékkel fogunk gondolkodni.

Csak emberi vágyaink, céljaink, terveink lesznek továbbra is, mint pl. segítsen Isten egy jól fizető álláshoz, csak vegye el a fejfájásomat, szabadítson meg a gonosz szomszédomtól, mert úgy gondolom, ezzel egyenesbe jön az életem (amit saját elképzeléseim szerint élek). De ezzel megrekedünk ott, ahol vagyunk, a normál emberi szinten, emberi korlátok között, továbbra is folyton falakba és korlátokba ütközünk. Elveszítjük a kezdeti lelkesedésünket, megrendül a hitünk, a megtapasztalásaink szintjére süllyedünk, és már nem tudunk igazából isteni léptékű csodákat elvárni.

A hitünk gyakorlatilag kialszik. Ugyan továbbra is állítjuk, hogy hiszünk, de nincs már bennünk izgatott elvárás a csoda bekövetkezésére. Lentebb csúszik az elvárásunk szintje. Ha pl. egy operáció sikerül, már azt is Isten kegyelmének állítjuk be, miközben a kórházban mellettünk fekvő hitetlen betegnek ugyanúgy sikerült a műtétje - mindenféle hit nélkül is. A jézusi csodákról visszacsúsztunk a természetes emberi szintre, ahol keresztényként a jól sikerült dolgokat is isteni segítségnek állítjuk be.

Mit kell tennünk, hogy vissza tudjunk kerülni a hitnek az isteni szintjére?

Efez. 4:23-24 Megújuljatok pedig a ti elméteknek szelleme szerint, és felöltözzétek amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és valóságos szentségben.

Az új ember szerinti gondolkozást kell elsajátítani. Ez az új ember az új teremtés, aki szellemben Isten fiaként született újjá, bekerült Isten családjába, Isten királyságának, a menny országának a tényleges, teljes jogú állampolgára lett. Mennyei állampolgár. Jézus pontosan ugyanebben az állapotban volt itt a földön. Fizikai testében ember fia volt, a szellemében Isten Fia, és minden kétséget kizáróan tudatában volt, hogy hová tartozik.

Ján. 8:23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való.

Továbbá pontosan tudatában volt a küldetésének, miért is kellett az örökkévalóságból leszállnia a korlátozott tér és idő világába.

Ján. 6:38 Mert azért szállottam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Amikor pedig befejezte a munkáját, tudta, mi vár rá és hova fog menni.

Ján. 17:4,11 Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy elvégezzem azt. És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig tehozzád megyek.

Ezt igyekezett átplántálni a tanítványokba is, hogy tudatosítsák önmagukban, már ők sem ehhez a világhoz, hanem a Mennyei Királysághoz tartoznak.

Ján. 17:14-18 Én a te Igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te Igéd igazság. Amiképpen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra.

Látjuk, hogyan tudatosította velük a küldetésüket, földi életük isteni értelmét és célját. Ezután ezt kiterjesztette minden őket követő hívő emberre.

Ján. 17:20 De nem csak őérettük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő beszédükre hisznek majd énbennem.

Mielőtt felment volna a mennybe, feltámadása után még negyven napig az Isten országára, vagyis a mennyei királyságra tartozó dolgokról tanította őket. Igyekezett elmélyíteni az elméjükben, hogy már nem ehhez a világhoz tartoznak, hanem ők már kikerültek e jelenvaló gonosz világ fennhatósága és korlátai alól, más szellemi törvények vonatkoznak rájuk, az örökkévalóság birodalmának küldötteivé váltak annak minden hatalmával és erejével.

Ap.Csel. 1:3 Akiknek az Ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy Ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról.

Tehát az „én-tudatukat” kellett alapvetően megváltoztatni. Ennek a közönséges emberből „isten-emberré” változásnak a megértése, felfogása és részünkké válása talán ma a legnehezebb dolog a kereszténységben. A közönséges ember ámul és bámul a csodákon, míg az új teremtménynek, Isten fiának - mint ahogy annak idején Jézusnak is - a csoda egy természetes dolog, az életének mindennapi része.

Hogy jobban megértsük, mekkora változásnak kell a gondolkozásunkban végbemenni, vegyünk például egy vakondot, aki a föld alatti sötétségben élte az életét, majd sólyomként születik újjá. De megmarad a vakond tudata, és amikor sólyomként repülnie kellene, el sem tudja képzelni, mi az a repülés, nincs ilyen gondolatnak helye sem az elméjében, mert eddig egész életében egy sötét lyukban turkált, föld vette körül minden oldaláról, mozdulni is alig tudott. Ez az előző életének megtapasztalása lekorlátozza a repülését, mert továbbra is vakondként akar sólyom lenni, a vakond életében megszokott lehetőségekben gondolkozik. Ahhoz, hogy sólyomként tudjon repülni, meg kell tanulnia sólyomként gondolkozni, hogy egyáltalán el merjen rugaszkodni a földről.

Nekünk pedig új emberként, új teremtésként kell gondolkodnunk, akit Isten saját fiaként szült újjá (örök életre) élő reménységgé. Ezen naponta munkálkodnunk kell, szisztematikusan mennyeire, istenire formálni át a gondolkozásunkat, hogy felöltözve az új (Isten fia) embert, elváltozzunk annak képére és hasonlatosságára, aki teremtette azt.

Kol. 3:1-2; 10-11 Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafel valókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafel valókkal törődjetek, ne a földiekkel. …mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek amaz új embert, aki megújul annak képére és hasonlatosságára, aki teremtette azt.

St.George