Vannak bizonyos bibliai fogalmak, amikről azt hisszük, hogy értjük, de sokszor ez csak egy felületes megértés, ami csak információt jelent számunkra. A valódi megértést kijelentés útján tudjuk megszerezni, ami egy más útja a megismerésnek. Isten a saját Szelleme által adja át a mi szellemünknek, és egyszer csak belülről fogjuk tudni, miről is van szó. (1Kor.2:13-14) Ehhez nem kellenek iskolai tanulmányok, és még olvasni se kell tudni hozzá. Ez a tudás már nemcsak információ, hanem olyan megértés, ami abban a pillanatban az életünk szerves részévé válik, amikor azt megkapjuk. Az újjászületésről ugyanígy kell kijelentést szereznünk. Tehát amit itt leírunk, az lehet, hogy valakinek csak információ lesz, mert a kijelentést Isten Szelleme fogja megadni a saját szellemünknek, ha hagyunk Neki lehetőséget erre, és szánunk rá elkülönített időt.
Kezdjük azzal, amit Jézus magyarázott Nikodémusnak a Ján.ev.3-ban. Elsőként azt mondta, hogy senki nem fogja meglátni Isten országát (királyságát), ha nem születik újjá, tehát ez mindenképpen szükséges hozzá. Tehát nem elég megváltottnak lenni, hanem újjá is kell születni ahhoz, hogy valaki Isten országába – a Mennyei Királyságba bejusson! Másodszor pedig elmagyarázta a farizeus tanítónak, hogy nem testi, hanem szellemi újjászületésről van szó, ami olyan titokzatos, mint amikor szél támad, és nem tudjuk hogyan és honnan jő, egyszerűen csak érezzük, hogy megérkezett. Tehát a testünkkel nem történik semmi, és nem is értelmi, érzelmi, gondolkodásbeli (vagyis lelki) változásról van szó, amit saját erőből, bizonyos írások tanulmányozásával meg lehet szerezni, hanem Isten Szellemétől való belső változásról, ami egy szempillantás alatt megtörténik.
Ez egy titokzatos dolog, mert a testünkben és az értelmünkben, gondolkozásunkban nem történik semmi, viszont a szellemünk újjászületik, és egy új élet jön létre. Mi szellemi lények vagyunk, a szellemünk az igazi valónk, egy fizikai testben élünk, amíg itt vagyunk a földön, és van egy lelkivilágunk, ami az értelmünket, az érzelmeinket, az akaratunkat foglalja magában (ez a lelkünk), és a szellemünkben történik az alapvető változás. Egy új élet indul. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Kor.5:17) Tehát egy élet véget ér, és egy új indul, annak ellenére, hogy ugyanazt a testet fogjuk használni ebben az új életben is. Aki voltunk, annak véget ér az élete, és újjászületve egy új életet kezdünk el élni. Méghozzá ez a normál emberi értelemmel fel nem fogható változást fog eredményezni.
„Valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.” (Ján.1:12-13) Vagyis akik befogadták Krisztust, azok Istentől születve Isten fiaivá válnak az újjászületésben. Tehát egy új fajként születünk újjá a szellemünkben, isteni magból, isteni természettel, az isteni család tagjaként – és nem képletesen, hanem valóságosan. (1Pét.1:23; 2Pét.1:3-4) Ráadásul ezzel megszerezzük a mennyei állampolgárságot (Fil.3:20), és a jogot ahhoz, hogy Isten királyságában éljünk már most, ne csak a fizikai halálunk után. Az újjászületett szellemünkkel vagyunk képesek Isten szellemi birodalmában élni. De mivel megelőzően csak testi-lelki szinten éltünk ennek a fizikai világnak a rendszerében, most meg kell újítani a gondolkozásunkat, és meg kell tanulni a szellemünk szerint járni. (Efez.4:22-24; Róm.12:1-2)
Pontosan mi is történik az újjászületéskor? Krisztus befogadása a szellemünkbe. Ezt a világi gondolkozásunkkal megint nem érthetjük meg, mert ez egy szellemi esemény. „Aki pedig az Úrral egyesül, egy szellem Ővele.” (1Kor.6:17) Tehát a szellemünkbe fogadjuk be Krisztus Szellemét, és eggyé válunk Ővele. Ettől a pillanattól kezdve Őbenne, Ővele és Őáltala fogunk élni. Az Ő élete ráadásul az örök élet a maga romolhatatlanságával, tisztaságával és szentségével, és ezzel írja felül a mi régi életünket. Ahogy eggyé válunk Vele, akkor mindazzal eggyé válunk, aki volt, aki jelenleg is, és aki a jövőben lesz. Tehát eggyé válunk Vele a halálában és a feltámadásában is, ahogy ezt a Római levél 8. fejezetében olvashatjuk. „…amint Ő van, úgy vagyunk mi is e világban…” (1Ján.4:17)
A keresztény szó annyit jelent, hogy krisztusi, vagyis Krisztus él az illetőben, és Krisztus vezetésében, erejében, tehát Krisztus által éli az életét. Nem követője Krisztusnak, ami azt jelentené, hogy még mindig külön él Tőle, hanem Krisztus él benne, és Krisztus ál általa. Ehhez fel kell adnia az Istentől való függetlenségét, és 100%-ban át kell adnia magát Krisztusnak. Az újjászületés az Istenhez való visszatéréssel kezdődik (megtérés), amikor elfogadjuk az istenségét, és már nem mi akarunk saját életünk ura (istene) lenni. Ekkor aktiválódik Jézus minden emberre érvényes megváltása, majd Krisztust megtéve életünk urának (Istenének), befogadjuk Krisztus Szellemét a mi szellemünkbe. Erre mondja Pál, hogy „élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.” (Gal.2:20) Sajnos a keresztény hívők nagy részének erről nincs Szellem által kijelentett megértése, emiatt nem élnek az újjászületett szellemük szerint, hanem csak vallásosan megpróbálják Krisztust testi-lelki módon követni. Isten kegyelmi ajándéka maga Krisztus, hát kezdjünk el élni Őbenne, Őáltala! (Róm.6:23; Róm.8:32)