Amikor meg akarjuk érteni az evangélium szó jelentését, illetve pontosítani szeretnénk, hogy valójában mi az igazi evangélium, akkor érdemes megnézni, hány helyen és milyen összefüggésben szerepel ez a szó a Bibliában. Az Újszövetségben több, mint száz helyen olvashatjuk az evangélium szót, ebből 23-szor Isten vagy Krisztus evangéliuma néven találkozunk vele. Egyéb helyeken önmagában, jelző nélkül áll, illetve Pál apostol „az én vagy a mi evangéliumunknak” nevezi, de a Gal.1:11-12-ben elmagyarázza, hogy az ő evangéliuma nem emberektől van, hanem közvetlenül Krisztustól kapta kijelentés által, vagyis amit ő hirdetett, az is Krisztus evangéliuma. Három helyen jelzős szerkezetben szerepel, egyszer-egyszer az üdvösségünk evangéliumaként, a békesség evangéliumaként és az Ap.Csel.20:24-25-ben, ahol Pál mondja: „…bizonyságot tettem Isten kegyelmének evangéliumáról, … prédikálván az Isten országát.”
Vallásos körökben úgy veszik, hogy az evangélium nem más, mint Jézus földi élete történetének bemutatása a születésétől fogva a kereszthaláláig, illetve a feltámadásáig. Máté, Márk, Lukács és János Jézusról szóló élettörténeti leírását is evangéliumnak hívják, és ilyen elnevezésű filmeket is forgattak, ami szintén ezt az elképzelést erősíti. De nézzük meg, valójában miről is szól Krisztus evangéliuma, ha már annyiszor így hivatkozik rá a Biblia. Nos, abban megegyezhetünk, hogy amelyik evangéliumot Jézus hirdette, az az Ő evangéliuma.
„Miután pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Betelt az idő, és elközelített az Isten királysága; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.” (Márk 1:14-15)
„És bejárta Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának (eredeti görögben: a királyság) evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.” (Mát.4:23)
Tehát láthatjuk, hogy Krisztus (vagy Isten) evangéliuma nem más, mint az Isten országának evangéliuma, vagyis hogy Jézus elhozta Isten királyságát, az elérkezett ebbe a földi világba. (Az ország vagy királyság szó ugyanaz az eredeti görögben, a baszileia, ami azt jelenti, hogy ezen a területen egy királynak egyszemélyes uralma érvényesül, jelen esetben Isten uralma.) Jézus nem saját életéről, nem a bűnökből való megtérésről, nem a saját kivégzéséről és feltámadásáról, nem a törvény eltörléséről kezdett prédikálni, hanem arról, hogy elérkezett Isten országa. Ezek szerint a valódi evangélium az nem Jézus élettörténetének evangéliuma, nem a bűnökből való megtérés és megbocsátás evangéliuma, nem a keresztre feszítés és feltámadás evangéliuma, nem a törvény helyett kegyelem evangéliuma, nem az áldott, bővölködő (jóléti) élet evangéliuma, hanem Isten országának az evangéliuma. (Persze, az imént felsoroltak is részei valamennyire az evangéliumnak, de egyik sem a lényege.)
Akkor erről kicsit mélyebben is elgondolkodhatunk. Ha elérkezett ez a királyság, akkor az azt is jelenti, hogy a Jézust megelőző időkben nem volt jelen a földön Isten királysága. Ezt nagyon fontos megértenünk, mert ez az egésznek a lényege. Egy olyan helyreállítás történik, amit valahol a kezdetekben vesztett el az emberiség. Tekintsünk vissza a teremtésre. Mózes 1. könyvének 1. fejezetében olvashatjuk, hogy amikor Isten teremtette ezt a világot, akkor minden jó volt. Bármit megteremtett, arról ezt olvashatjuk: „És látá Isten, hogy jó.” (1Móz.1:10; 12; 18; 21; 25).
Majd saját képére megteremtette Isten az embert is, és adott néki hatalmat és erőt arra, hogy uralkodjon a földön a teremtett dolgok fölött, vagyis hogy megőrizze azt a „minden jó” állapotban. Ez a hatalom nem az ember saját ereje és képessége alapján működött, ez Isten hatalma volt, Isten ereje, ami képes mindent romolhatatlanul jó állapotban tartani. Ez az örök élet fenntartásának az ereje, de mondhatjuk az örök élet erőművének is, ami a Szent Szellem által tud megnyilvánulni. És így az egész teremtés tökéletesen jó volt, úgy, ahogy azt Isten eredetileg eltervezte. „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé, igen jó.” (1Móz.1:31) Ez annyit jelent, hogy mindenben Isten akarata érvényesült, tehát jelen volt Isten királysága. Amit viszont ma látunk a világban, arra minden mondható, csak az nem, hogy itt minden jó lenne.
Amíg minden Isten akarata szerint ment végbe a Földön, addig minden tökéletesen jó és romlatlan volt. Semmi rossz nem volt, nem voltak természeti katasztrófák, árvizek, tűzvészek, földrengések, hurrikánok, vulkánkitörések, nem voltak betegségek, nem volt öregedés, nem volt semmilyen romlás és pusztulás, nem volt elhasználódás, kopás, tönkremenés, nem fogyott el semmi, nem volt semmiből hiány, nem kellett semmiért izzadságos munkával megküzdeni, nem volt halál, de gonoszság és gonoszkodás sem volt, így viszály sem, veszekedés, háború, gyilkosság sem. Semmilyen bűnözés sem volt, mert mindenkinek minden szüksége állandóan és folyamatosan be volt töltve. És ezt vesztette el az emberiség. Hogyan? Amíg az ember Isten akaratában volt, addig teljes összhangban volt Teremtőjével, együtt tudott Vele működni, Isten élete – az örök élet – folyamatosan áradt be az ember életébe, de amikor az ember kikerült Isten akaratából, akkor elszakadt Istentől, Isten örök életétől és annak erejétől is. Amikor az ember kikerült Isten akaratából, automatikusan kizárta magát Isten országából is.
Maga a sátán vette rá, hogy olyat tegyen, ami nincs Isten akaratában, vagyis legyen engedetlen Isten utasításával szemben. Ezzel sátánnak engedelmeskedve az ő befolyása és uralma alá került. Itt érvénybe lépett az a szellemi törvény, ami szerint akinek engedelmeskedünk, annak uralma alá kerülünk: „Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek, ami halálra, vagy az engedelmességnek, ami igazságra vezet?” (Róm.6:16) Az ember megbízatását nem vonta vissza Isten, vagyis hogy uralkodjon a Földön, de az ehhez szükséges erőt elvesztette Ádám, és rajta keresztül az egész emberiség. Elvesztette az örök életet, annak erejével együtt, és célt tévesztett. Elvesztette azt az életcélt, amiért Isten teremtette, hogy az Urat képviselve, Isten erejével uralkodjon a teremtett világon, ehelyett sátánnak az uralma alá került, és ennek hatása azonnal megnyilvánult a Földön.
Az egész teremtett világba bejött a romlás, romlottá vált, mert sátán lett a szellemi ura. Az emberek a szellemi sötétség és a szellemi halál állapotába kerültek, eltávozott Isten jelenléte az életükből, és amit addig a Teremtő erejével valósítottak meg, most anélkül, saját erejükre és képességeikre támaszkodva igyekeztek megtenni, miközben sátán a szellemi háttérben elkezdte pusztítani ezt a világot. Sőt, az embereket leuralva, elkezdte őket is pusztítani. „A tolvaj azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson…” (Ján.10:10), mondta sátánról Jézus. „Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincs benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és a hazugság atyja.” (Ján.8:44) Jelenleg még sátán e világ istene, ura, fejedelme (2Kor.4:4; Ján.14:30), megtéveszti és leuralja a szellemi sötétségben lévő embereket. Erről ír Pál apostol is a már újjászületett hívőknek: „Titeket is megelevenített, akik (szellemileg) holtak valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik;” (Efez.2:1-2)
Tehát az egész világ, az emberiséggel együtt romlottá vált. Sátánnak, a pusztítónak az akarata érvényesül rajta, és az ember saját erejével képtelen ebből a romlottságból kiszabadulni. Amíg itt volt Isten jelenléte, vagyis Isten akarata nyilvánult meg, addig Isten uralma, az örök élet romolhatatlansága is jelen volt, emiatt minden jó volt. Most, hogy ez eltávozott, minden javíthatatlanul rosszá vált. Ádámnak mondta Isten: „Átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Tövist és bogáncskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek füvét. Arcod verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszel.” (1Móz.3:17-19) A Föld jelenleg átok alatt van, mert sátán az ura. „Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. Mert a teremtett világ hiábavalóság alá vettetett; nem önként, hanem azért, aki az alá vetette. Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a romlandóság rabságától az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.” (Róm.8:19-21)
Tehát ez a jelenlegi világ a romlottság rabságában szenved, és az ember saját erejéből nem tudja megjavítani, nem tudja meggyógyítani, képtelen a romlását és pusztulását leállítani. Akárhogy is fejlődik a tudomány, csak a fizikai szinten próbálnak ideig-óráig jobbá tenni valamit, de utána az a dolog tovább fog romolni. Nem tudja az orvostudomány tökéletesen egészségessé tenni az embereket, nem tudja leállítani az öregedést és nem lehetséges elkerülni a fizikai halált. Nem lehet megakadályozni a felmelegedést, a vulkánkitöréseket, a földrengéseket, az időjárási katasztrófákat, legfeljebb az emberek megpróbálnak elmenekülni előlük. Nem szűnik meg a bűnözés, még ha keményebb törvényeket is hoznak és ha még több embert börtönbe is zárnak. Nem szűnnek meg az emberek közötti viszályok, a válások, de nem lehet megállítani az emberi természet elfajulását, eltorzulását sem, így pl. a pedofília jelenlétét sem, mert minden pusztító esemény mögött sátán és a démonjai vannak jelen a szellemi világban, azok okozzák mindenütt a bajt, azok uralják és késztetik az embereket is gonoszságra.
Jelenlegi világunk romlottságának a megállítására az egyedüli megoldás Isten uralmának, Isten királyságának a visszahozatala és helyreállítása itt a Földön. Jézus földi itt tartózkodása során bemutatta, milyen is az, amikor Isten királysága visszaveszi az uralmat, amikor Isten erejével érvényesíti sátán felett Isten és a királysága hatalmát. Az 1Ján.3:8 szerint Jézus azért jött e világra, hogy az ördög, a pusztító munkáit lerontsa. Láthattuk, hogy amikor az Isten szerinti felnőtt korba lépett, harminc évesen megkapta a felkenetését, ezzel megkapta a küldetéséhez Isten királyságának erejét, amit a Szent Szellem biztosított neki. Ettől kezdve hirdette, hogy „ha én Isten Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elközelített hozzátok Isten országa”. (Mát.12:28) Ezzel a mennyei erővel felruházva gyógyította meg véglegesen a betegeket (akik nem csak ideig-óráig lettek jobban), a sorvadt kezűnek kinőtt a keze, a vakok műtét és kezelések nélkül tökéletesen elkezdtek látni, a halottak teljes gyógyulással és helyreállítással feltámadtak. Ezen túl Jézus leállította az életveszélyes vihart is, és a kenyérszaporítás csodájával még a több ezres éhező, étel nélküli sokaságot is megvendégelte. Bemutatta Isten királyságának működését ebben a jelenlegi romlott, pusztuló világban.
De nemcsak egy bemutatót tartott Isten országának hatalmáról, hanem elvégzett minden szükséges dolgot, amivel az embereket kiszabadíthatta sátán uralma alól, és biztosíthatta a királyságba való belépés lehetőségét. Az Atya Isten nem helyettünk, a bűneink büntetéseként verette meg, végeztette ki és küldte a pokolra Jézust. Mi értelme lett volna? Isten maga a szeretet, megmenteni akarja az embereket, nem megbüntetni. Jézus saját akaratából tette le az életét, mert volt hatalma letenni, majd ismét felvenni azt. (Ján.10:17-18) Mi az Isten iránti hitetlenségünk és engedetlenségünk miatt kerültünk sátán uralma alá. Ő lett a mi urunk, mi pedig a szolgáivá, pontosabban rabszolgáivá váltunk az ő szellemi birodalmában. Isten terve kezdettől fogva a mi megmentésünk, a kiszabadításunk volt. Jézus a saját életével fizetett értünk, hogy kimentsen bennünket sátán karmai közül. Helyettesítő áldozatával átadta magát sátánnak, ez volt az egész emberiség kivásárlási ára. Az életével, a vérével vásárolt vissza bennünket Isten számára. Ez a megváltás, vagyis a rabszolga sorból való kivásárlás. És mivel Jézus soha nem volt engedetlen Isten irányában, így sátán soha nem tudott hatalomra kerülni felette, ezért lerázva sátán rabigáját, maga is kiszabadult a fogságból és feltámadt a halálból. Legyőzte sátánt, és legyőzött állapotban is hagyta, biztosítva az egész emberiségnek a Krisztus általi hatalmat az ördög minden munkája fölött.
Viszont az embereknek szabad akaratot adott Isten, hogy elfogadják-e az akaratát, így mindenkinek magának kell döntenie, elfogadja-e a megváltást, vagy sátán uralma alatt akar maradni. Ha ki szeretne onnan jönni, akkor van még egy lépés, mert nem rekedhet a két szellemi birodalom között. Vagy Istenhez, vagy sátánhoz fog tartozni. Azért, hogy átkerülhessen Isten királyságába, alá kell vetnie magát Isten akaratának. Vagyis az engedetlenségből át kell kerülni az engedelmességbe. Ez nem más, mint az Istenbe vetett hit, amikor elfogadom Istent a saját uramnak, hiszek minden egyes szavában, alávetem magam, és a szerint fogok attól kezdve cselekedni. A hitet ma erősen félreértelmezik, mert csak Isten és Krisztus létezésére vonatkoztatják, miközben ez csak egy értelmi egyetértés, az információ elfogadása. Viszont Isten létezésében az ördögök is hisznek, még sincs üdvösségük. Az Istenbe vetett hit mindig engedelmességet is jelent. Ez a valódi megtérés, vagyis visszatérés sátántól az élő Istenhez.
Ha úgy döntünk, hogy hiszünk, és engedelmesek leszünk, akkor Isten újjászül bennünket élő reménységre. (1Pét.1:3) Mi ez az újjászületés? Jézus végig arról beszélt, hogy aki hisz Őbenne, annak életet ad, méghozzá örök életet. Kijelentette, hogy Ő az út, az igazi valóság és az (örök) élet. (Ján.14:6) Aki befogadja Őt szellemben, az befogadja az örök életet is, ezáltal eggyé válik Krisztussal a szellemében és újjászületik. Tehát nem ugyanaz az ember kap egy új esélyt, bűntelenül indulva egy új életben, hanem eggyé válik Jézussal, és Ővele, Őbenne és Őáltala kezd egy új életet. Így lesz egy új, örök életű teremtmény, (1Kor.6:17; 2Kor.5:17) Isten gyermekeként, isteni természettel születik újjá. Ez az a titok, amit csak szellemi kijelentés által lehet megérteni, test szerinti gondolkozással nem. Pedig csak így, isteni természettel tudunk belépni Isten királyságába. Ahogy Jézus engedelmes volt egész a kereszthaláláig, mindig alávetette magát Isten akaratának, emiatt végig Isten királyságában élt, úgy ha mi befogadjuk Őt, az életét és a természetét, eggyé válunk Vele a szellemünkben, akkor alkalmasak és képesek leszünk mi is engedelmeskedni Isten minden parancsolatjának. Így leszünk teljes jogú állampolgárai Isten országának.
Láthatjuk, ez az egész evangélium lényege, hogy kiszabaduljunk sátánnak, a pusztítónak az uralma alól, aki által minden romlottá vált ezen a világon, és át tudjunk lépni Isten királyságába, az uralma és fennhatósága és egyben védelme alá is, ahol az Ő természetfeletti ereje által megkaphatjuk az életünk teljes helyreállítását. Ráadásul, ha Isten akarata szerint élünk, akkor visszakapjuk az eredeti életcélunkat is, hogy a Teremtő Istent képviselve uralkodjunk a Földön sátán minden tevékenysége felett. Továbbá folytassuk Jézus elkezdett munkáját, szabadítsuk ki az embereket sátán fogságából és foglaljunk el minél nagyobb területeket Isten királysága, uralma számára. Persze itt még nem ér véget a dolog, ez igazán csak a kezdete a helyreállításnak, és nekünk, akik újjászülettünk, meg kell tanulni ezt az új életet, amit kaptunk Istentől. Jézus is feltámadása után negyven napon keresztül tanította követőit az Isten országára tartozó dolgokról. (Ap.Csel.1:3) De csak akkor tudjuk ezt az életet élni, ha teljesen megújítjuk a gondolkozásunkat, és meghalunk annak a testi-lelki szintű életnek, amit megelőzően éltünk, és megtanuljuk a szellemünkből fakadó élet megélését. (Ján.12:25) Ezért szükséges tanítvánnyá, Krisztus tanítványává válni.
És lesz még egy lépés, amikor véget ér ez a világkorszak, akkor véglegesen véget ér sátán tevékenysége, és Isten az egész világot tűz által megsemmisíti, majd romlatlanságban és romolhatatlanságban újjá teremti. De addig is hirdetnünk kell a valódi evangéliumot, Krisztus evangéliumát, az igazi jó hírt, hogy elérkezett, jelen van a Földön Isten királysága, és kikerülve sátán uralma alól, a királyságba való bejutással fog megoldódni minden problémánk. Végezetül nézzük még meg, hogyan kezdte Jézus a szolgálatát. A Luk.4:18-19-ben olvassuk, hogyan idézte Ésaiás könyvének 61. fejezetéből a rá vonatkozó próféciát: „Az Úrnak Szellem van énrajtam, mivel hogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot (örömhírt) hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” Tehát ez a mi küldetésünk is, hogy a sátán fogságában lévőknek örömhírt, szabadulást hirdessünk!