„Mivelhogy nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:18)
Mivel fizikai világban élünk, sokan úgy gondolják, hogy csak az létezik, amit a szemeikkel látnak, a kezeikkel meg tudnak tapintani, amit fizikálisan képesek érzékelni, és azon túl nincs semmi. Pedig létezik egy szellemi világ is a fizikai mögött, ami nagyban befolyásolja a fizikai világ állapotát. Isten maga is Szellem (Ján.4:24), nem látható fizikai szemmel, mert a szellemi valóságban létezik. Sokan emiatt nem hisznek Benne, viszont érdekes, hogy olyan megmagyarázhatatlan dolgokban hisznek, mint pl. az ősrobbanás, amikor szerintük a semmiből egy robbanás során kialakult a jelenlegi fizikai világ. Egyszer csak a semmiből lett valami.
Ugyanígy az evolúcióban hisznek, pedig arra sincs se magyarázat, se bizonyíték, hogy az élettelenből hogyan lett valami élő, vagy hogyan alakult ki az élővilág rendkívüli bonyolultsága. Pl. lehetetlen megmagyarázni annak a folyamatát, hogy a denevéreknek hogyan fejlődött ki az ultrahangos adó-vevő érzékelő rendszere. Sokszor a tudományra támaszkodó emberek lenézik a hívőket, miközben nekik sokkal elszántabban kell hinniük a saját bebizonyíthatatlan elképzeléseikben. A hit a nem látható dolgokról való meggyőződés, és a tudomány emberei ezeken a területeken csupa olyan dologban hisznek, amit még soha nem látott senki, soha nem is lett az bebizonyítva.
Viszont a Biblia egyértelműen írja: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten Igéje (Szava) által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő.” (Zsid.11:3) Továbbá: „Mert Ő szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.” (Zsolt.33:9) Tehát a nem látható szellemi birodalomban már létező dolgot szólította elő Isten, ami testet öltött, és láthatóvá vált. Nem a semmiből teremtett valamit, hanem egy - a szellemi világban már létező - dolgot szólított elő. Ez megmutatja a valódi hitet is, vagyis hogy nem valami elképzelt, kitalált dologban kell hinni, hanem a szellemi valóságban már létezőben. Így Istenben, az Ő szavában és Isten országában is.
Mózes 1. könyvének elején olvashatjuk jelenlegi világunk teremtését. De vajon olyannak teremtette Isten a világot, mint amilyennek most látjuk? Határozottan állíthatjuk, hogy nem! Az 1. fejezetben láthatjuk a teremtés fázisait, és négyszer szerepel az alábbi mondat: „És Isten látá, hogy jó.” Majd a végén a 31. Igében megerősíti: „És látá Isten, hogy minden, amit teremtett, ímé, igen jó.” Ha minden jó volt, akkor semmi nem volt rossz. Nem volt földrengés, nem volt árvíz, nem voltak hurrikánok, nem voltak vulkánkitörések. Nem volt benne semmiben a romlás, nem voltak betegségek, nem volt öregedés, nem volt halál, ami mind rossz. Semmiben nem volt romlás, mert az rossz. Minden igen jó volt, minden tökéletesen működött és romolhatatlan volt. Állandóan, folyamatosan és örökkévalóan jó volt. Miért? Mert a nem látható szellemi birodalomban létező tökéletes dolgokat szólította elő Isten a látható világba, és az Ő szellemi birodalmában minden tökéletes, romolhatatlan és örök életű.
Isten maga is örök életű, örökké létezik. Mózesnek az égő csipkebokornál így mutatkozott be: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK.” (2Móz.3:14) Az vagyok, aki létezem, folyamatosan, állandóan, örökkévalóan. Nem voltam, nem leszek, hanem állandóan vagyok, és mindig ugyanaz vagyok, nem változom, mert mindig ugyanaz és ugyanolyan vagyok. Ő maga az örök élet. Nekünk ezt nehéz elképzelni, mert egy állandóan változó, romló világban élünk. „Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é Ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?” (4Móz.23:19) Isten az idő dimenzióján kívül létezik, és az Ő szellemi birodalmában sincs idő, ott is minden állandóan ugyanolyan, változhatatlan. Erről ír a 2.Kor 4:18 is. Ami örök életű, az nem romlandó, viszont ami romlandó, az nem lehet örök életű.
Amikor Jézus tanította imádkozni a követőit, ezt mondta nekik, így imádkozzatok: „Mi Atyánk, aki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképpen a mennyben, azonképpen e földön is.” (Luk.11:2) Amikor Isten országáról beszélünk, akkor Isten uralmáról van szó. Az ország szó az eredeti görögben a ’basileia’, ami olyan birodalmat jelent, ahol valaki, egy király uralkodik, mindenekfelett az ő akarata valósul meg. Isten országában Isten uralkodik, mindenben az Ő akarata nyilvánul meg. Az imént láthattuk, hogy Isten maga az örök élet a romolhatatlanságával, emiatt Isten országa az örök élet országa, vagyis az örök élet uralkodik benne a romolhatatlanságával. Ez az ország jelenleg a nem látható szellemi világban, a mennyekben van jelen, a földön már nincs itt. Viszont a teremtéskor még itt volt, mert akkor még minden jó volt és romolhatatlan. Hogyan tűnt el ez a romolhatatlanság a földről?
Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, vagyis az ember is szellem, és az eredeti teremtés szerint örök életű volt. Sőt, semmi rossz, semmi gonoszság sem volt az emberben. Isten rábízta az emberre a teremtett világot, és azt mondta, őrizze azt. (1Móz.2:15) Az embernek kellett volna megőrizni a teremtett világot a maga romolhatatlanságában. A romolhatatlanság fenntartásához szükség volt az örök életre, annak erejére. Ezt az örök életet Isten biztosította az embernek. Ahhoz, hogy az örök élet uralkodjon, az embernek is alá kellett vetnie magát az örök élet, vagyis Isten uralmának. Isten akaratában kellett maradnia. Amíg Isten akarata uralkodik, addig jelen van az örök élet és a romolhatatlanság. Viszont abban a pillanatban, amikor valaki Isten akaratával nem egyező dolgot tesz, kikerül az uralma alól, ezáltal kikerül Isten szellemi királyságából is, és elveszti az örök életet is. Az örök élet csak ott van jelen, ahol Isten (aki maga az örök élet) uralkodik.
Sajnos az első emberpárt maga a sátán, aki egy Isten ellen fellázadt főangyal volt, kígyó képében megtévesztette, és rávette őket arra, hogy Isten akaratával nem egyezően cselekedjenek. Ezáltal kikerültek Isten országából is, ahol csak és csakis Isten akarata valósulhat meg. Ezáltal kiestek az örök életből is. Amikor Isten azt mondta Ádámnak, hogy meghal azon a napon, amikor eszik a tiltott fa gyümölcséből, akkor azt mondta, hogy az örök életet veszíti el annak minden erejével együtt. A halál nem valami, hanem az élet hiánya. És nemcsak Ádámtól és Évától távozott el az örök élet, hanem kikerülve Isten országából, már minden utódjuk az örök élet országán kívül született, ezért beszél a Biblia arról, hogy innentől a halál kezdett uralkodni az embereken.
„Annakokáért, miképpen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és ekképpen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek az egy által;” (Róm.5:12) „Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által…” (Róm.5:17) Amikor a halál uralmáról beszél, akkor az örök élet hiányáról van szó. Tehát az örök élet hiánya és a romlás kezdett uralkodni az emberen, de nemcsak az emberen, hanem a rá bízott teremtett világon is. Az eredeti tökéletes, romolhatatlan teremtésbe bejött a romlás. Ezt látjuk ma a világban. Minden pusztul, minden romlik. Az eredeti teremtés tükrözte Isten országát, Isten uralmát, Isten akaratának megnyilvánulását, ez volt az igazi romolhatatlan valóság. Ez az igazi valóság eltávozott a földről, csak egy pusztuló, romló eltorzult valóság maradt utána.
Ráadásul az ember kikerülve Isten akarata és uralma alól, annak uralma alá került, akinek engedelmeskedett. „Avagy nem tudjátok, hogy akinek odaszánjátok magatokat (rab)szolgákul az engedelmességre, annak vagytok (rab)szolgái, akinek engedelmeskedtek; vagy a bűnnek, ami halálra, vagy az engedelmességnek, ami megigazulásra vezet?” (Róm.6:16) „…mert mindenki annak (rab)szolgája ugyanis, amitől legyőzetett.” (2Pét.2:19) Ahogy Istennek van szellemi birodalma, ugyanígy van sátánnak is. Isten országában Isten akarata valósul meg, sátán országában, szellemi birodalmában sátán akarata. Az emberek azt gondolják, ők a saját életük urai, azt tesznek, amit akarnak, annak engedelmeskednek, akinek akarnak, de mivel nem ismerik a szellemi világot, annak háttérben folyó munkáját, így nem tudják, hogy valójában sátán uralma alatt élik az életüket. „Titeket is megelevenített, akik holtak (örök élet nélküliek) valátok a ti vétkeitek és bűneitek miatt, melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama szellem szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik…” (Efez.2:1-2)
Jelenlegi világunk folyása sátán háttér munkája szerint működik. Minden rossz dolog miatta és általa van. Minden betegség, romlás, pusztulás, fizikai halál sátán és démonjainak a munkája. Jézus mondta: „A tolvaj nem egyébért jön, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy (örök) életük legyen…” (Ján.10:10) Sátán maga a tolvaj, aki minden pusztítás, romlás szerzője. Azt a hatalmi pozíciót a föld felett, amit Ádám kapott Istentől, sátán ellopta az embertől, mert rávette, hogy neki engedelmeskedjen. Ezzel megszerezte az ember, és az emberek által kezelt dolgok feletti hatalmat. Ma sátán akaratát látjuk a világban, sátán szellemi birodalmának munkáját. Jézus viszont visszahozta Isten országát a földre.
Mivel Jézus Isten Szellemétől fogant, nem emberi magból, és egész életében Isten akarata szerint élt, emiatt végig Isten országának, Isten szellemi birodalmának a fennhatósága alatt volt. A Ján.14:30-ban kijelentette, hogy e világ fejedelmének (a sátánnak) nincs őbenne semmije, nincs befolyása, nincs hatalma és nincs rá hatása. Sőt, Ő azért jött, hogy az ördög munkáit lerontsa (1Ján.3:8). Azért jött, hogy Isten országának az uralmát helyreállítsa és visszahelyezze az embert abba a pozícióba, ahol hatalmat tud gyakorolni sátán minden munkája felett. Visszahozta Isten országát, és bemutatta annak működést, amikor betegeket gyógyított, halottakat támasztott fel, amikor lecsendesítette a vihart, vagy amikor több ezer embernek biztosított ételt a kenyérszaporítással. Ahonnét kiűzte az ördögöket (démonokat), ott megszűnt sátán szellemi birodalmának uralma, ott előjöttek a gyógyulások, a szabadulások. „Ha pedig én Istennek Szelleme által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten királysága.” (Mát.12:28)
A megváltás munkájával Jézus kifizette sátánnak azt az árat, amivel ki tudta szabadítani az egész emberiséget az uralma alól, a szellemi rabszolgaságból. Aki elfogadja ezt a megváltást, és vissza kíván térni Istenhez, vissza szeretne kerülni Isten országába, Isten uralma és hatalma alá, azt Isten megajándékozza az örök élettel. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazi valóság és az (örök) élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha énáltalam.” (Ján.14:6) Aki befogadja Jézust, megteszi Őt élete urának, az befogadja szellemébe az örök életet is, és újjászületik. Beleszületik Isten országába. Krisztussal eggyé válik, és beleszületik a sátán feletti hatalomba. Kikerül sátánnak, a pusztítónak a szellemi birodalmából, szellemi uralma alól, és átkerül Istennek, vagyis az örök életnek a szellemi birodalmába. Tudja folytatni Jézus munkáját, az ördög, a pusztító munkáinak lerontását, és Isten, az örök élet uralmának helyreállítását itt a földön. Itt kezdődik a valódi keresztény (krisztusi) élet.